Versenybeszámolók

Duna maraton 2017

A TOP-Maraton sorozat második versenye az Esztergomból rajtoló XVIII. Duna Maraton. A verseny hozta szokott formáját, leginkább a kánikula és a csúszós utak jutnak róla az eszembe.

Csapatunk 5 tagja állt rajthoz, Laci és Balázs már “megszokásból” ment a hosszú beszólítottai közé, és mivel a hosszú és közép táv egyszerre indult, így Matyi és dr. Timár is velük rajtolt.

A mini és rövid táv 30 perccel később rajtolt, de a kívánt rajtpozíció elfoglalása itt (is) jó egy órás aszalódást jelent a napon, mivel ezen a távon továbbra sincs beszólítás.

Aszfaltos emelkedővel, csúszós egynyomos ösvénnyel indul a pálya. Valóban csúszós, Laci és én is feltöröltük az avart, de kisebb horzsolásokkal megúsztuk. Laci még egy defektet is javított, ha már arra járt!

Ezen közjátékoknak is köszönhető, hogy ugyan Laci látóterébe került Bráz Laci (HORAL Bike team) a befutó előtti városi kanyargóson, de 7 másodpercen múlott a sprintbefutó. Teljesítménye így is remek, gratulálunk!

Timár doktor úr elég unalmas játékba fogott: lefelé “elengedte” a vetélytársait, felfelé megfogta, előzte őket. Lefelé elenged, felfelé előz… És ez kitartott a pálya végéig.

Matyi hozta a kötelezőt, különösebb izgalom nélkül tekerte le a távot.

Balázst megtréfálta a meleg, Dobogókőre menet megsütötte a nap, innentől a túlélés volt a cél, rossz volt átélnie, ahogy az addig megelőzött ellenfelek sorra visszajönnek neki…

Eredményeink:

rövid M2 Fekete Zsolt 3. hely

közép ff Vock Mátyás 4. hely

közép M1 Dr. Timár Zsolt 4. hely

hosszú M2 Várallyai László 3. hely

hosszú M2 Vock Balázs 13. hely

Saját élményeim (3 hét távlatából):

Esztergom földrajzi közelsége és az EDAG lehetővé tette, hogy szerdán pályabejáráson voltam munkatársammal, Bráz Norbival (HORAL Bike team), aki nem csak névrokona a vasárnapi hosszú M2 ezüstös Bráz Lacinak.

Pályakijelőléssel még nem találkoztunk, 2x kellett kapun átmászni, de a Garminnak köszönhetően nagyrészt (kb.90%) sikerült megtalálni a nyomvonalat.

Felmásztunk az aszfalton, az egynyomoson lecsorogtunk, visszatekeregtünk a Vaskapuig, és nekiálltunk még egyszer. Közben a hátsó kerekem elengedte a nyomást, kb. 0.8 baron állhatott meg, de ezzel kitartott a nap végéig. Furi érzés volt, de nagyon jól tapadt!

Ezen tapasztalatok birtokában változtattam a keréknyomáson, elöl 1.6, hátul 1.8 bar. Jó rajtpozícióból indulhattam, figyeltem Kornélt (Dallos Kornél, Tatanka Racing Team) és Kefét (Meditech Sport Club).

Az aszfalt végére utolértem, előztem őket, de túltoltam: amatőr hiba, elkapott a lelkesedés, és próbáltam az M1 győztesére, a komáromi tavaszi futamon csak messziről követett Kovács Győzőre tenni a kereket.

Eredmény: a Vaskaput elérve Kornél megérkezett, én éreztem, hogy végem, így előre engedtem. Az első kerekem nyomása és a lelkesedésem meghozta gyümölcsét, egy kifele lejtős, enyhén kavicsos, inkább földes jobbosban megúszott az eleje, kormányvégdugót hátrahagyva, némi horzsolással és tapasztalattal gazdagabban haladhattam csak tovább. A következő jobbos kanyart viszont Kornél (nem) vette be hasonlóan, mint én: mikor mellé értem, épp kerékpárja épségéről igyekezett meggyőződni.

Innen átváltottam óvatosba, és ahogy várható volt, Kefe is megérkezett a lefelén. Most már nagyon éreztem, hogy a Vaskapus emelkedőn elért 176-os új maxpulzus sokat kivett belőlem, és nem hozta a várt eredményt, nem tudtam eléggé ellépni. Megcsappant harci kedvvel másztam a Kornél, Kefe, Győző, Kanyári Botond (Vinibike.hu) alkotta quartett mögött. Lefeléken Győző még néhol fogta a sort, volt ahol én is megfogtam, de a tikkasztó, álló meleg levegő a mezőkön nagyon visszafogott. A réteket elhagyva jött az a rész, amit nem találtam el a bejáráson: kétnyomos széles murva (ezen mentünk mi) helyett szűk nyomsávos, vízmosásos lefelén kellett (volna) döngetni. A Vaskapus emelkedőn Kefe még látótávolságba került, de fejben feladtam: tudtam, hogy lefele övé a KOM, feltartani pedig nem fogom.

Esztergomba érve már hátrafele tekintgettem, érkezett is egy sporttárs Prájczer Peti (Focus Team Hungary) személyében. Megismertem, mert nagykovácsiban ő kiabált le a pályán… Tudtam, hogy M1, így továbbra sem törtem magam, takarékon begurultam a célba.

Kategória harmadik meglett, de – ahogy Kefe megfogalmazta díjátadóra várakozva sörözés közben – nagyon nem esett jól!

Kis statisztika: Kefe tavaly 1:13:27-tel nyerte a kategóriát, én most 1:12:30-cal lettem bronzérmes…