Versenybeszámolók

Szilvásvárad 2017

Szilvásvárad 2017, rövid táv, Fekete Zsolt
(bő lére eresztve, mindenkitől elnézést kérek)

Szombat este kimentem a garázsba ellenőrizni a bringát, megdöbbenésemre a hátsó kerék lapos volt. Lötyit kicseréltem, a gumin észrevettem, hogy a peremén kis hiba van, de mivel nem volt cseregumim, visszaraktam. Tartotta a nyomást, ok.
Lacival utaztam ( Várallyai László, BRT elnök), bringák vonóhorgos tartón, kb. 2.5 óra alatt értünk Szilvásváradra.
A tavalyi versenyközpontot felújítás miatt szétrobbantották, így egy ’70-es évekbeli kemping adta a vizesblokkot, és egy frissen murvázott parkolóba tereltek be bennünket.
Rajtszám átvétel, pacsi Vockékkal ( csapattársak: Balázs hosszú, Matyi közép táv)
Laci ment melegíteni, de én sem nézelődtem, jó rajtpozíciót akartam fogni.
Melegítés helyett megnéztem a pálya elejét, és véletlenül a pálya végét is. Hasznos volt, lett volna meglepi az elején: egy kis padka bújik meg az új sétálóutca kezdetén, nem biztos hogy a tolongásban észrevettem volna. A végéről meg kiderült, hogy ragadós csúszós, bár ennek (sajna) nem lett jelentősége.
A hosszú rajtjánál próbáltam beállni a rövid depójába, de nem volt! Így a középtávosokkal keveredtünk, de szerencsére jó helyre kerültem. Végül is a 4. sorból rajtoltam, Dallos Kornél a Tatankából látótávolságon belül volt, ez megnyugtatott.
Lassú rajt, bukás a környékemen nem volt. A sor közepén haladtam, arra figyeltem csak, hogy Kornél ne menjen el. A múlt heti Bakony Maratonon bejött az a taktika, hogy tettem rá a kereket, a vége előtt 2-3km-rel pedig előztem.
A felvezető autó kitért, és – nem változott semmi. Az eleje nem indult meg, mi is csak csorogtunk. Azért lassan közelítettük az elejét, de még normális pulzussal.
A rajtcsomagban kaptunk öntapadós szintrajzot, (nagyon hasznos dolog, átvehetné a többi maraton is) fel is tettem a vázra, erről láttam, hogy majd 10 km-es mászás vár ránk, nem kell kapkodni.
Egyszer csak két fiatal srác megugrott, de más nem mozdult. Látásból ismerem őket, erősek, gyorsak, egymás között lejátszák az első két helyet, ez nem az én meccsem.
Még mindig aszfalton jártunk, amikor utolértem a rövidtáv master2 örökös bajnokát, Fésüs Lacit (Kefe).
Közel voltam hozzá, ráláttam a kijelzőjére, pulzusa neki sem volt. Mindenki tartalékolt.
Kornél unta meg a dolgot, élre állt, mentem vele, utánam a többiek. Az aszfaltról betértünk egy meredek egynyomosra, itt nem figyeltem eléggé, Kornél meglépett, de Kefére tudtam tenni a kereket. Az forgott a fejemben, hogy ha Kornél el is ment, mekkora dicsőség lenne megszorongatni a Kefét!
Kefe jól kezeli a biciklit, jó nyomvonalat mutatott, kicsit le is szakadtam róla, de az emelkedő végére valahogy visszatornáztam magam.
Murvás, enyhe pumpálós jött, éreztem magamban az erőt, így megelőztem Kefét, aki beállt mögém. Lefele elment, felfelé megjöttem rá. Lassan utolértük Kornélt, így a master2 dobogója ismét nyitott lett.
Aszfaltos rész következett, 5-6 fős csoporttal mentünk, én többnyire a végén. Emelkedőn kerültem ismét előre.
Kb. 20km-nél járhattunk, murvás emelkedő, Kornél vezetett, mentem vele. Gondoltam megyünk felváltva elöl, most már vezetek én is, nehogy szó érje a ház elejét
Néhány perc után nézek hátra, Kefe sehol. Kérdezem a többieket, mi történt vele, senki sem tudott róla. 4 főre fogyatkozott a csoport, Kanyári Botond (Vinibike U19) Rózsavölgyi Péter (FRO racing, master1), Kornél és én.
Előttünk billegett egy magányos bringás, sokat tekintgetett hátra, percek alatt meglett. Beálltunk sorba, mehet a vonat. Nagy sebességnél egy balos táblát nem vettünk észre, fordulás vissza, Kefe még mindig sehol. Megkérdeztem a többieket, hányan lehetnek előttünk. Kiderült, hogy csak ketten mentek el.
Rövid beszélgetés végén megtudtam, hogy az abszolút 3. helyért megyünk! Ez felpörgetett, elindultam, nem néztem hátra. Vízátfolyásos kétnyomoson értünk utol egy mini távos versenyzőt. Ő már nem tudott kitérni, nekem maradt a rosszabb nyomvonal: átugrottam egy átfolyást, 10cm mély kanyarodó keréknyomban landoltam. Innen is sikerült kikapnom a Kellyst, robogtam tovább. Az az érzésem, hogy a többiek nem jártak ilyen jól, mert mintha Kornél itt szakadt volna le. Peti jött velem, aki lefele elment, felfele megvolt.
Emlékeimben az élt, hogy a vége murvás, sodrós, de nem vészes. Ehelyett köves, nagyon rázós, tönkrement út fogadott. Eresztettem lefelé, de ésszel.
4km-es táblánál éreztem, hogy furcsán mozog a hátulja. Nem vészes, de fura. Visszavettem, nem tudtam mi van. Egyre himbálósabb lett, ez bizony lassú defekt! Nem álltam meg, bíztam benne, hogy kitart.
Tekintgetek hátra, sehol senki.
Egyszer csak a semmiből ott termett Kefe, és nem kis sebességkülönbséggel húzott el mellettem. Sajnos elkapott a harci kedv, próbáltam felvenni a tempóját. Petinek sikerült, nekem kevésbé: egy balkanyart benéztem. Ők belülről vették, én kisodródtam. Mikor észrevettem, hogy csúszós derékszögű, már késő volt. Előttem bokrok, letörés, alattam lapos hátsó gumi. Gyorsan lejátszottam magamban: ha a hátsó kerékre terhelek, lefordulhat a külső, kiszállok a versenyből. Ha az első megcsúszik, leszánkázok a bokrok közé. Hátsót engedtem, elsőt befordítottam, és vártam az esést. Kellően lelassultam, így éppen csak átbukfenceztem a kormányon. Kefe sportszerűen visszakiabált, minden ok? Mondhattam volna, hogy persze, minden rendben, én így szállok le defektet javítani, valójában azonban csak egy gyenge ok-ra futotta…

Elöl Rózsavölgyi Peti, utána Kefe és én

Az adrenalintól felpörgetve felugrottam, gyors leltár: nem fáj semmi, vért nem látok, bicikli ledobta a láncot. Próbálom visszaküzdeni, kétszer elrontom (mintha nem csináltam volna elégszer) mire Kornélék elrobognak mellettem. Lehiggadva egyből sikerül visszatenni, gurulok tovább.
Van még kb. 2 km, igyekszem beérni. Hallgatózok, figyelek hátra, nehogy még a kategória 3. helyet is elbukjam, de szerencsére nem kell kapkodni, senki nem jön.
Célban Kornél vár, átbeszéljük az eseményeket.
Gyors zuhany. Az étkezősátorban megtaláltam Kefét, Kornélt, kölcsönös hátba veregetés után Kefe elmondja, hogy 20km-nél leakadt, nem bírta, gratulál mindkettőnknek, sokat fejlődtünk tavaly óta.
A tavalyi, hasonló időjárási viszonyok között lezajlott versenyhez képest 2 percet javított az idején, hosszan ecsetelte, milyen erős lett a master2 mezőnye…
Eredményem: összetett 7, kategória 3 hely.

 

Szilvás rövid master2 dobogója Kornéllal és Kefével

Tanulság:
– ha kis kétely is felmerül a bringával kapcsolatban (értsd: gumi) csak 100%-os javitás/csere fogadható el. Hibásnak vélt alkatrésznek nincs helye a kiélezett küzdelemben.
– jobb a biztos helyezés, mint a hirtelen felindulásból elkövetett bukás 🙂

Jó versenyzéssel, kitűnő eredményt ért el Balázs is, aki hosszú távon kategóri 4, összetett 21 helyezést ért el.

Balázs Szilváson

Matyi közép távon versenyzett, mivel több nagy név hosszú helyett itt indult, így eredménye “csak” kategória 6, abszolút 9.

Matyi lejtőzése középtávon

Lacival kezdtem a beszámolóm, vele is fejezem be: hosszú távon (107km, 2655m szintkülönbség) master2 kategóriában a dobogó legfelső fokára állt, ezúton is gratulálok neki!

Fotó: Farkas Milán (milanphoto.hu)